Utazzon.hu

Az ékszer egy olyan holmi, amit szinte mindenki kedvel, és ha jól választunk, ajándékként nem lehet melléfogni vele. De milyen típust válasszunk? Milyen alkalomra adjuk? Milyen értékűt adjunk? Való-e egyáltalán az aktuális viszonyt nézve ékszert ajándékozni a célszemélynek? Ezen kérdések megválaszolása sokszor okozhat problémát, ezért most egy kicsit igyekszünk segítséget adni.

Ékszert ajándékozni olyan személynek illendő, akivel közelebbi viszont ápolunk. Az ékszer személyes dolog, ezért választani amúgy is csak akkor lehet jól, ha jól ismerjük a megajándékozni kívánt személy ékszer területén kialakult ízlését. Reprezentációs ajándékként is sokszor előfordul az ékszer, de ez speciális eset.

Nem illendő dolog ékszert ajándékozni férfiként olyan hölgynek, aki barátunk, ismerősünk, kollégánk, beosztottunk közeli ismerőse, barátnője, felesége. Ez alól kivételt képez a bross, amelyet minden kellemetlenség nélkül lehet ajándékozni.

Milyen alkalomra adjuk? Ballagás, kiváló tanulmányi eredmények elismerése, esküvő, születésnap, névnap, évforduló, valamely eredmény elérése, karácsony, vagy épp csak úgy. A ballagások szokásos ékszere az aranylánc volt régebben, de ma már az ékszerek teljes palettájáról lehet válogatni, mindegyik megfelelő lehet. A férfiak is előszeretettel igyekeznek elbűvölni a számukra kedves nőt egy-egy szép darabbal.

Milyen típust válasszunk? Ezt a kérdést úgy lehet legkönnyebben megválaszolni, ha ismerjük a célszemély ízlését. Vannak, akik a nyakláncokat, nyakékeket kedvelik, mások egyáltalán nem hordanak ilyesmit. A karkötők vagy fülbevalók és gyűrűk is ilyenek, sokan vannak, akik egy-egy típusból rengeteget birtokolnak, mert szeretik, más típusból viszont akad egy vagy kettő az ékszeres ládikájukban, de szinte sohasem viselik. Ha tudjuk, hogy a megajándékozni kívánt személy imádja a karpereceket, akkor a típus kérdése már meg is oldódott. Ha valakinek soha nem látunk gyűrűt az ujján, valószínűleg nem hord ilyesmit, így gyűrűvel meglepni csak akkor érdemes, ha tudomásunk van róla, hogy szeretne.

Milyen értékű ékszert adjunk? Ez is nehéz kérdés. Az ékszernek van anyagi és eszmei értéke is. Ha egy olcsóbb darab valamiért jelentést bír hordozni, akkor sokkal ideálisabb és sokkal többet ér valójában, mint egy drága ékszer. Az érték meghatározásához szükséges paraméterek, a célszemély igényei, a vele való ismeretség jellemzői, saját anyagi helyzetünk, az alkalom, amire adjuk. Ha fölé vagy alálövünk az értékkel, kellemetlen helyzetbe kerülhetünk mi magunk is, és a megajándékozott személy is.

Az első nyomok, melyek a magyarországi ékszerkészítésre utalnak, egy zsidó rabbi jognyilatkozatában találhatók. A jognyilatkozat Jehuda-ha-Cobentől származik, aki a XI. század közepén tevékenykedett. Az iratból számos dologra fény derül, többek között arra, hogy a zsidók már ekkor élénk cserekereskedelmet folytattak Magyarországon és Németországban készült tárgyakkal, melyek aranyból és ezüstből voltak. Ezen tárgyak nagy része feltehetően ékszer.

I.Géza 1075-ös adománylevelében, amelyet a garamszentbenedeki apátság alapításakor készített, kiderül, hogy ekkoriban már nagyon fejlett ötvöstudomány volt az országban. Ebben az adománylevélben I.Géza az apátságnak adományozza Nesku nevű aranyművest és annak testvéreit. Számos iratból, emlékből kiderül, hogy az egyházak jellemzően saját aranyműveseket tartottak, ahogy a királyok és királynék is saját aranyművesükkel készíttették holmikujak.

Az aranyművesség nagyon megbecsült mestermunka volt, a mesteremberek már az Árpád kori királyoknál is előkelőnek számítottak, de IV. Béla 1243-ban nemesi rangra emelte a királynő aranyművesét. A magyar mesterek kiválóságát bizonyítja, hogy III.Iván orosz cár követeket küldött Mátyás királyhoz, kérve, hogy küldjön neki aranyműveseket. A magyarok ekkoriban imádták a pompát, ezért a kiváló precizitással és művészi érzékkel elkészített ékszerek hatalmas elismertségnek örvendtek és hatalmas piacuk volt.

A nyakláncot ekkoriban nyakbavetőnek nevezték, a medált pedig násfának. A nyakbavető legtöbbször aranyból készült, díszítését drágakövek adták. A XVII. században például nagy divat volt a rózsaboglárral díszített nyaklánc, akkoriban a legtöbb úrinő ilyesmit viselt. Az ékszerek között számos nyakszorító, torokszorító, nyakpánt is megtalálható volt, melyek szintén aranyból és drágakövekből, gyöngyökből készültek. A násfa, amely a mai medálnak megfelelő ékszer volt, legtöbbször aranyból készült, díszítését színes zománc adta. A nyakékeken középen lógott, de sokszor nem csak önmagában. A fennmaradt leleltek alapján elmondhatjuk, hogy ezek a tárgyak képezték a legnagyobb remekműveket.

A párta, mint magyar sajátosság sokszor beleillett az ékszer kategóriába, mivel a gazdagabb lányok pártájának abroncsát nem kemény szövetből, hanem vert ezüstből készítették, amire aranydíszt, drágakövet vagy zománcot tettek. A fejdíszek közül természetesen a korona volt a fő, ezek roppant cizellált, díszes darabok voltak.

A gyűrű roppant kedvelt ékszernek számított a magyar történelemben szinte mindenhol, minden időben. A gyűrűnek számos jelentést tulajdonítottak, manapság is az egyik legfontosabb ékszer, összetartozást, hovatartozást is tud jelölni, mint például a jegygyűrű, karikagyűrű. Magyarországon a középkor utáni időkben általában a bal kéz negyedik ujján hordták a gyűrűt, ha több gyűrűt viseltek egyszerre, akkor a fő gyűrű került az említett ujjra. A pecsétgyűrű szerepe már a kezdetekben is nagy volt, hiszen a nemesek a saját címerükkel ellátott pecsétgyűrűt viseltek, melynek nem csak esztétikai, de gyakorlati szerepe is volt. Ezek az ékszerek legtöbbször nemesfémből vagy acélból készültek, értékük nagyon magas volt.